A biometrikus azonosító rendszerekről
A biometrikus adatok (ujjlenyomat, tenyérlenyomat, vénaszkennelés, stb) érzékeny adatnak minősülnek, ha úgy tetszik, olyan jelszavaknak, amit életünk során nem tudunk lecserélni. Ennél fogva kiemelten értékesek és az Adatkezelőnek alapos indokot kell találnia arra, hogy kezelhesse az ilyen adatokat. Például, egy átlagos vállalkozás esetén, beléptetőrendszerhez kapcsolni ilyet jellemzően nem elfogadható (és mint ahogy látni fogjuk, más okból is problémás lehet).
A biometrikus adatok a 9-es cikkely szerinti különleges adatoknak minősülnek. Az ilyen adatok kezeléséhez elsőként a 9-es cikkelyben kell magunknak jogosítványt találnunk, amit a vonatkozó fejezetben bemutatunk.
A leggyakoribb engedélyünk ezzel kapcsolatban az lehet, ha kifejezett hozzájárulást kérünk az érintettektől. De azonnal meg kell emlékeznünk róla, hogy egyenlőtlen erőviszonyok fennállása esetén ez nem lehetséges. Például munkaadóként, a munkavállalóktól legitim hozzájárulást nem kaphatunk, hiszen a foglalkoztató könnyedén kényszerítheti a dolgozót a hozzájárulás aláírására. Emiatt az ilyen erőviszonyok között születő hozzájárulásokat a hatóság semmisnek tekinti.
A foglalkoztatás során megjelenő biometrikus adatkezelést nagyrészt tisztázza a Munka törvénykönyve [1], miszerint akkor alkalmazható biometrikus rendszer, ha:
- a munkavállaló vagy mások élete, testi épsége vagy egészsége, vagy
- törvényben védett jelentős érdek súlyos vagy tömeges, visszafordíthatatlan sérelmének a veszélyével járna.
Ezek után a törvény még felsorolja, hogy milyen jelentős érdek lehet a második pontban (minősített adat, lőfegyver, kémiai-biológiai veszély, nukleáris anyagok, BTK szerinti különösen nagy vagyoni érték).
Viszonylag kevés vállalkozásról mondható el, hogy a törvényi felsorolásban található tevékenységi körrel rendelkezik. Ez nekik egyszerűen azt jelenti, hogy a foglalkoztatás keretein belül, egyszerűen tilos a dolgozókat biometrikus rendszerek alanyává tenni.
Biometrikus adat-e a fénykép?
A fényképek automatizált felismerése napjainkra a könnyen elérhető technológiák közé tartozik. Szerencsére ez nem jelenti azt, hogy a fénykép vagy videofelvételek automatikusan biometrikus adattá válnának. Egy fénykép egészen addig nem számít biometrikus adatnak, amíg az olyan képfeldolgozás alanyává nem válik, amely a képen szereplőket azonosítja, kategorizálja. Ez nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy ha nem használunk ilyen rendszereket, akkor a fényképeket sem kell különleges adatként kezelnünk.